Dél-Magyarország, Villányi borvidék – szőlőtermelés, lovak, ecetgyártás, barátság, gasztronómia
Ez a sok minden két barátnő és barátaik története, akik egyszer csak arra jutottak egy beszélgetés végén, hogy mennyivel finomabb a limonádé az általuk készített verjus-ből és a majonéz is sokkal markánsabb és szilárdabb, mintha citromot használtak volna. Később már a lecsótól a tökfőzelékig mindenbe tettek verjus-t, ha például nem volt elég savas a paradicsom és az ételből hiányzott egy kis savanyú íz. Aztán körülnéztek a neten és alig-alig találtak hazai Verjus-t, illetve annak a pár borásznak, akik készítettek verjust a fürtválogatás során keletkezett alapanyagból, hamar kifogytak a készleteik.
Egyikük – Annamari – őstermelő, borszőlőt termel és közben működteti a Babarcszőlősi Lovasudvart. Másikuk – Enikő – organikus ecetet készített családi hagyomány alapján a túlérő gyümölcsfák terméséből, és egy Gasztronómiai Klaszter menedzsereként sokszor szembesült azzal, hogy az igazán progresszív vendéglátók mennyire keresik a jó minőségű helyi alapanyagokat, termékeket. Némi szakirodalom-kutatás után megszületett a gondolat, hogy az ősi recept alapján – nem bevárva a fürtválogatás idejét – idén először a Portugieser szőlőből nem bor készült, hanem nagyon korán, még zölden leszüretelve és kipréselve VERJUS. Ez a verjus épp abban más, mint a többi, hogy nem a későbbi időpontban, tehát már némi cukortartalommal lett leszedve és tulajdonképpen, mint melléktermék került hasznosításra, hanem jóval előtte, teljesen zöld állapotban az egész termés. A vendéglátásban nagyon fontos szempont, hogy a felhasznált termékekből folyamatos legyen az utánpótlás és állandó, megbízható a minőség. A Remonta Verjus-vel ezt a célt is szem előtt tartottuk.